és soha ne hagyd abba a mosolygást... :)

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt pár napban. Szerencsére pozitív dolgok. Nagyon sok új ismeretségre tettem szert, talán új barátokra is leltem. Kibékültem és úgymond vissza kaptam egy nagyon jó barátomat január 22.-én. (Nem, nem kell kinevetni Csapó István, nem tudom ilyen pontosan a dátumot csak most vissza kerestem.) Nem is tudom miért említem ezt most meg itt, de talán ő az egyik olyan ember akire bármikor számíthatok és most is 100%-an támogat, hogy kijussak Pekingbe. Ennyit igazán megérdemel. ;)
Január 23.-án váratlanul kaptam egy levelet facebookon Gajdács Emese újságírótól, hogy olvasta a történetemet és szívesen írna róla. Telefonon konzultáltunk és már másnap eljött hozzám egy fotóssal és elkészült a riport. Izgultam előtte, mert sajnos az izgulós fajta vagyok és túlparázok mindig mindent. Aztán utólag rájövök, hogy felesleges volt. Most sem történt másképp de mikor megérkeztek és elkezdünk beszélgetni egyáltalán nem izgultam. Megfogadtam többé nem aggódok feleslegesen ilyen dolgokon. :) Már másnap megjelent a cikk a Békés Megyei Hírlapba. http://www.beol.hu/bekes/kozelet/ket-labra-valtana-a-negy-kereket-a-gyulai-tinilany-424305 Furcsa volt másnap az újságba lássam magam és vissza olvasni a cikket. Nem igazán szeretem vissza olvasni azokat a dolgokat amiket írok és mondok. (A blogbejegyzéseimet se szoktam.) Na ez a nap elég pörgősre sikeredett csak úgy zajlottak az események. Az iskolámba majdnem minden emeleten ki lett plakátolva az újságcikk. Meglepetésként ért , mikor barátnőm közölte, hogy olvasták és nem veszem észre, hogy milyen sok helyre kivagyok téve. Ha nem mondja lehet fel sem tűnik nekem. De nagyon jól esett. Aznap még a Polgármester Úrral is volt egy találkám. Délután meg csak csörgött a telefonom olyan sokan felkerestek, csakhogy minden jót kívánjanak, még Angliából is. Jól esett, nem tudom, hogy nekem lett volna bátorságom csak úgy felhívni egy idegent és elmondani a véleményemet. :) Póka György festőművész pedig felajánlotta egy festményét a jótékonysági estemre, ami majd április 12.-én lesz a Művelődési Házban. Sőt még a kicsinyített mását megkaptam ajándékba. Röviden ennyi történt, részletezhettem volna jobban is de ebben is benne van a lényeg. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az eddigi segítségét, a felajánlásokat, az adományokat. Nagyon jó látni, hogy vannak még emberek akik szívesen segítenek másokon. :) 

Na meg persze meg kell említenem Szemler Renáta barátnőmet. Ő is nagyon sok mindenben segített/segít nekem. Neki köszönhetően szombaton a Kossuth rádióba a Szombat délelőtt című műsorban benne leszek, de Ő is. Ha minden igaz 10:00-tól, de ezt addig még kiderítem. :) Köszönet a riportért Belényi Barbarának. :) Reni oldalát pedig itt tudjátok elérni és megismerni a történetét: http://www.facebook.com/Segits.hogy.kaphassak.majdonort  Most májdonort keres. Szomorúan hangzik, de meg kell haljon egy embernek ahhoz , hogy ő meggyógyulhasson. Sokan felajánlották volna májuk egy részét Reninek de sajnos az ő problémáját ezt nem oldja meg neki egy egész máj kell. Ezért is ösztönzök minden embert arra, hogy halálunk után ne sajnáljuk a szerveinket oda adni másoknak. Nekünk már úgyse lesz rá szükségünk, de más beteg emberben tovább is "élhetünk" és még segítettünk is neki a gyógyulásban. ;)

Mára ennyi és még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget!:)

Élvezd az életet, és ne komplikáld túl.
Szeress határok nélkül,
Nevess amikor csak kedved van
és soha ne hagyd abba a mosolygást.
Ne gondolkozz sokat, hanem csináld! (: