Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna..

Néha elgondolkozom azon, hogy miért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet?Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk változtatni? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? A válasz egyszerű. Önzőek és makacsok vagyunk és ettől az érzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Amikor már nem tudunk másra gondolni..Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi dolgok és a szerelem felett...Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél.De miért kell ezt megvárni? És ha sosem jön el a holnap?Csak sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy kimond: "Sajnálom","Szeretlek","Bocsáss meg","Várj!"... Sosem fogom megérteni, miért várjuk meg azt a pillanatot, amikor már KÉSŐ!

..az emberek személyiségét a körülmények, a vele történtek alakítják...

Múltkorában egyik barátnőm aki egyben sorstársam ki írt a facebookjára két bejegyzést is.Ami engem nagyon elgondolkodtatott, innen jött az ötlet, hogy írjak egy kicsit erről a témáról.

A két bejegyzés a következő volt :

• Vajon milyen lehet úgy élni, hogy nincs semmi gondom?Hogy egészséges vagyok,van egy társam aki szeret és mellettem van,hogy nem szenvedek hiányt semmiben,hogy boldog vagyok! Bármit megtennék egy ilyen napért!

• Olykor elgondolkozom milyen lenne az életem egészségesen..

                                                                                                    és olykor én is..

Meginterjúvoltam "pár" barátomat, hogy szerintük miben lennék más, hogyha egészséges lennék? Változtatna-e ez a személyiségemen?  
Vikcsi: Én pont a múltkor gondolkoztam ezen. Mivel alapból egy életvidám, mosolygós kis csajszi vagy, szeretsz ismerkedni ezért sokat lennél pontosabban többet lennél társaságban. Eljárnál szórakozni és biztos, hogy k*rva jól táncolnál. :D Azt mondják, hogy a "betegek" jobban tudnak szeretni, és jobban ki tudják ezt mutatni, hálásabbak meg ilyenek. De szerintem nálad ez nem ettől függ, bár lehet,hogy így jobban tudsz értékelni dolgokat,és ha tudnál járni akkor, elsiklanál bizonyos dolgok fölött.. Például én is csak akkor értékelem át a bizonyos dolgokat, amikor keresztülmegyek egy adott helyzeten a ddig bele se gondolok, hogy milyen lenne, de szerintem ez mindenkivel így van.

Dius: Na szóval, ha te egészséges lennél sokkal jobban tudnál mozogni a világban és jobban szeretnél élni és kevésbé tűnnének a kis bajok olyan nagynak és sokkal boldogabb lennél hisz amit elérhetetlen dolognak tartasz most az öledbe hullna. Szerintem igen, mégpedig abban hogy tisztábban látnád a dolgokat sokkal optimistábban. Szerintem ahhoz képest, hogy beteg vagy nem az formálta meg a személyiségedet mer nem sajnáltatod magad. Hanem elfogadod és a körülötted lévők is elfogadják és mintha észre se vennék.. úgy foglalkoznak veled:)

Heni: hát szerintem a tulajdonságaid nem változnának...szóval érted, ugyanúgy "bánnál" az emberekkel, mint most. Abban más lennél, hogy pl eljöhetnél velünk városba, bulizni vagy akárhova és úgy könnyebb lenne az ismerkedés, szerintem sokkal magabiztosabb lennél(nem egoista!!) Szerintem maximum annyi változna, hogy magabiztosabb lennél, könnyebben nyílnál meg másoknak.

Zsani: hm... hát ez egy fogós kérdés, szerintem sokkal több önbizalmad lenne, mert lenne mire, de azért nem lennél beképzelt nyilván:D meg nem tudom, akkor nem az lennél, aki most vagy, szerintem amiatt, ami történt veled, te jobban kíváncsi vagy az emberek belsőjére és sokkal jobban tudod értékelni azt, mint mások... persze lehet, hogy ilyen lennél akkor is, ha egészséges lennél.Most is van mire legyen önbizalmad, csak te mindig attól félsz, hogy nem fogadnak el úgy, ahogy vagy. Ezt így szerintem senki nem tudná megmondani, de szerintem nem igazán, mert te ilyen vagy:) De ha azt nézzük, akkor az emberek személyiségét a körülmények, a vele történtek alakítják, tehát ez alapján lehet, de szerintem pont ilyen jószívű és rendes, aranyos lennél.;)

Kriszti: Miben lennél más?! Abban hogy tudnám jól, hogy még boldogabb lennél mint most! :) Biztos hogy nem mert a személyiséged így tökéletes!Te alapvetően is egy ilyen életvidám,pörgős csajszi lennél/vagy.  

Niki: szerintem csinibabásabb lennél :D Minimális mértékben szerintem változna. :)

Viola: Szerintem ugyan ilyen lennél, hiszen most is ugyan olyan vagy, mint mi. :)

Ritus: .vidáman szaladgálnál de magad lennél ugyan úgy.Magabiztosabb lennél:)

Ági: Az a baj, hogy nem lehet tudni, így akár menyire is szeretném őszintén elmondani csak tippelni tudok...Miben lennél más????? hmmmm valamilyen szinten biztos, hogy a személyiséged is más lenne, persze nem nagy változásra gondolok, de szerintem máshogy állnál a dolgokhoz és komolyan gondoltam mikor a suliban beszéltük ezt a cica dolgot. Tehát szerintem akkor meg lenne ez a cica-mica feeling, de szerintem akkor is barátkoztunk volna, mert így is cicás vagy mégse befolyásol semmit még arra visszatérve, hogy személyiséget változtatna -e, mint írtam valamilyen szinten 100 % hogy változna, nem mond igazat aki azt mondja, hogy biztos nem...de én ahogy most ismerlek, nem hinném, hogy rossz irányba...

Bogi: lelkileg nem lenne változás, testi dolgokban lennének. A személyiséged szerintem nem. Max az ,hogy több önbizalmad lenne és keresnél valami mást, ami nem tetszik magadban. :PP

Viszont egyik fiú barátom, Attila szerint beképzelt lennék. Megkérdeztem tőle, hogy miért lennék az? Az ő válasza csak ennyi volt: ilyen arccal ki nem lenne az? :)

Szerintem sok mindenben igazuk van. Egyrészt biztos magabiztosabb lennék és kezdeményezőbb, ami persze most nem azt jelenti, hogy nem barátkozok. Igen is nyitott vagyok az új dolgokra és szívesen ismerek meg új embereket csak néha nem én teszem meg az első lépést.:P És szerintem személyiségileg se biztos, hogy ilyen ember lennék. Valamilyen szinten hálás vagyok ennek a betegségnek/állapotnak nevezzük aminek akarjuk.Egyetértek azzal amit Zsani mondott, "ha azt nézzük, akkor az emberek személyiségét a körülmények, a vele történtek alakítják". Én is ezért lettem az aki. :) Viszont rengeteg dolgon változtatna ha "normális" életem lehetne. Így is az csak néha nehezebb. Nem kéne sok mindenben mások segítségére szorulni a magam ura lennék. Nem kéne annyiszor kiejteni a számon a "köszönöm" szót. Nem kellene eltervezni, hogy jutok A-ból B-be meg csupa hasonló dolgok, de szerintem ezeket nem kell firtassam. Igazán csak az érzi át ezeket az "apró" dolgokat, aki hasonló helyzetben van. Igaza van Heni drágámnak, hogy mehetnék velük bulizni, nem mintha most nem lenne velük kedvem szórakozni. Csak sok helyen azért még sajnos mindig akadály a lépcső. És az , hogy Vikcsi szerint k*rva jól táncolnék... hát majd meglátjuk, hisz ez a cél!:)

Köszönöm nektek, hogy válaszoltatok a kérdéseimre ezért búcsúzóul egy kis "idézet":

"Azoknak, akik akkor is hittek bennem, amikor én már nem hittem magamban. Azoknak, akik elsöpörték arcomról a gondokat egy mosollyal. Azoknak, akiknek a szeretete és a nevetése szárnyakat adott, és kékre festette az eget. Azoknak, akiknek nem tudom eléggé megköszönni ebben az életben, talán a következőben sem….A barátaimnak…legjobb dolgai vagytok az életemnek! "
Köszönök nektek mindent! ^^, ♥