Mi is lehetne az első szavam...? Hűűűhaaa... Najó, ez a kilencedik lett, de sebaj
Teljesen véletlenül láttalak meg, és bizony leesett a szám - persze gyorsan visszaraktam, mert biztosan nem vonzódsz a - szó szerint - nyáladzó pasikhoz... ekkor pedig ugye végigolvastam a profilod (valójában többször is) és szomorúan jelentem be, a korábban sikeresen megmentett állam immáron porrá zúzódott
Az eszem megáll, hogy a legapróbb részletekig tökéletes orcád mellett ilyen belsőd - ha szabad így írni - fejlődött ki!
Nos, milyen is élvezni a másik szépségét, intelligenciáját illetve humorát? Most megtudhattam... és tudod mit?
Lehet meg fog lepni, amit írni fogok, de irigyellek téged! De még inkább a környezetedben élőket, amiért az a szerencse éri őket nap mint nap, hogy mellettük vagy, hogy rájuk mosolyogsz, hogy bearanyozod a szürke hétköznapjaikat a szépségeddel, hogy erőt öntesz mindenkibe.
Erőt sugárzol, amiért köszönet járna.
Kedvesség árad minden szavadból, amiért köszönet járna.
Nézz csak meg engem, 8 millió kilométerre vagyok tőled, és elér, megérint a bájod.
Azt kéred az olvasóidtól, ne éljenek sztereotípiákkal, de ez valójában illogikus kérés, hiszen ha meglátom az arcod, akaratlanul is az jut eszembe, hogy a tiédhez fogható szépséget én még ugyan nem láttam!!
Kell-e vajon éveket töltenem a megismeréseddel ahhoz, hogy rájöjjek mennyire vonzó nő vagy belsőleg IS? Vagy elég figyelmesen elolvasnom amit, és ahogyan írsz magadról, és máris nyilvánvalóan adja magát a RITKA felfedezés: itt egy csodálatos lány!
Ekkor nem beskatulyázlak, hanem elakad a lélegzetem
De azért remélem futja még pár sorra, mielőtt elkékülnék az oxigén-hiánytól
Azt kéred, hogy ne sajnáljanak, mert abból megkapod a napi adagod repetával együtt... elárulom, hogy lehet, hogy sajnállak, de ez az érzés eltörpül amellett, hogy mennyire sajnálom azt, hogy nem ismerlek téged... jajjajj de rossz nekem... úgyhogy tessék aztán rendesen megsajnálni ám engem!!!
Írd az égre, de úgy ám, hogy ott is maradjon, mert mire Gyulára érek megkérni a kezed, lehet elviszi a szél
Talán ezért is számít maga a pillanat, talán ezért is akartam megírni neked, mennyire lenyűgözöl - ugye ismered azt az érzést, amikor a bensőd bizsereg, amikor valakire figyelsz? Bennem ezt hozod létre, mert jólesik újra és újra elolvasni a soraid, annyira szuggesztívan írsz!!!
Most lehet előjött belőlem 100 évnyi íráskényszer, de ahogy olvaslak, hihetetlen erős késztetést érzek arra, hogy megírjam, mi és mennyire tetszik benned! Mert akármennyire is hízelegnek neked, egy kis kétség lehet, hogy mindig ott van benned, hogy mindezt csak a sajnálat avagy a "kötelező" kedvesség mondatja velük...
Természetesen nem célzok rá, és nem is ötlött fel bennem, hogy a környezeted eszerint viselkedne - csak annyit akarok kihozni mindebből, hogy a gyönyörű és bájos, humoros szexbombával nemcsak illik, DE KELL IS közölni, hogy mennyire "ott van"
És épp ez a baj.. hogy te ott vagy
Mármint Gyulán.. én meg itt sínylődöm a tudattal, hogy létezel, de szinte elérhetetlen vagy...
No persze nincs olyan, hogy "lehetetlen", és ha nem ordítana rólam, hogy szívesen megismernélek, akkor a kedvedért szívesen mellékelek egy mindössze 531 oldalas esszét arról, hogy "teccee ám, tecce ám de naon"
Amit most kihagyok, különben még meglincselsz, amiért a levelem átcsap folytatásos regénnyé
Szeretek írni, szeretek beszélni, és rólad van is mit mondani, de ezek közül nagyon unhatod már a legtöbb témát, hogy mennyire letaglózó a mosolyod; hogy mennyire ügyelsz a finom az alakod megtartására; hogy mindig mosolyogsz és sosem adod fel; hogy amikor azt hinném nem következik több poén, akkor meglepsz egy újabbal (még szerencse
); hogy annyi energiát sugárzol, hogy a Napunk azt se tudja hová bújjon szégyenében a lemaradásával......és a lista folytatódna, de ahhoz közelebb kell engedned magadhoz! De csak egy picivel közelebb, nehogy rád vessem magam és törhetetlen bilinccsel összeláncoljalak magammal...
Tutira te járnál rosszabbul - én csak rád nézek és máris mennék a boltba bilincset venni
Azt hiszem sikerült elég jól kifejtenem, mennyire lenyűgözöl engem aaa őőő izé........ mindeneddel!!
Erős egyéniség vagy, ami igen ritka manapság, sugallod szüntelenül, hogy sose szabad feladni - igaz ez az én mostani kezdeményezésemre is!
Szóval ha épp nem vagy senkibe sem szerelmes, ajánlom magam
Annyit elárulok magamról, hogy van pár fóbiám... például félős vagyok... ugyanis félek a komolyságtól... nem is birok sokáig komoly maradni, mert félek, hogy rám ragad - márpedig az utolsó bötűig egyetértek veled: a humor lételem - az enyém legalábbis biztosan
Nade a sorok közt elvész a lényeg: hozzám jönnél feleségül?
Aztán csak őszintén válaszolni
A következő üzenete is ilyen "rövidre" sikeredett, de innen üzenem neki, hogy szintén sokat nevettem rajta. :) És hamarosan válaszolok rá! ;)
