Olyan nincs, hogy semmi sem történik. Nincsenek átlagos pillanatok.

"A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van.˝

Forrás: A békés harcos útja

Csak is ajánlani tudom ezt a filmet mindenkinek, nekem egyik osztálytársam ajánlotta, elgondolkodtató.:))

"Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél."

"aki ok nélkül tud mosolyogni"

Nézz rám! Mit látsz? Látod azt a lányt, aki küzd, harcol azért amit igazán akar, és nem adja fel. Látod azt a lányt, aki ok nélkül tud mosolyogni, mert túl tud lépni az élet egyes akadályain, el tudja felejteni -ha csak egy pillanatra is- a nehézségeket, amikkel nap mint nap találkozik. Látod azt a lányt, aki hiszi, hogy jók az emberek, és feltétel nélkül megbízik bennük, és persze van, amikor csalódnia kell a rosszindulatukban, de ő erős és folytatja a hegymászást. :)

...és rájössz, soha nem szabad feladni...

Engem megedzett a sors. Kaptam jót, rosszat, vidámat, szomorút. Vannak, akik kitartanak mellettem ma is, vannak, akik elhagytak. De én azt gondolom, semmit sem bánok meg, mert ezek mind az életem részei..ezek formáltak olyanra, amilyen vagyok. A rossz dolgokból tanultam meg, hogy menni kell tovább, akkor is, ha nem tudod, megéri-e. Mert aztán következik valami jó, amitől boldog leszel, és rájössz, soha nem szabad feladni. Ha elestem felálltam, nem hagytam, hogy meggyötörjenek, tudtam, ha hiszek benne akkor el jön majd a boldogság is. Olyan ez, mint a hullámok a tengerben...egyszer magasra törsz, majd lezuhansz, de újra meglebegteti a felszínt a szél, újra fent, aztán megint lent..Körforgás. Túl kell élni. Át kell lépni. Meg kell oldani. Hagyni kell a fenébe. Küzdeni kell érte. Feladni. Nyerni. Veszíteni. Tűrni. Ellenezni. Tanuld meg a szabályokat és játssz!

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk.

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat. A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel, húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.