Az elmúlt napokban az ismert közösségi oldalon a betegségem egy csoportjában az egyik komment nagyon szemet szúrt. Azóta késztetést érzek, hogy erről egy kicsit írjak. Mivel nem szeretném senki személyiségi jogát megsérteni ezért név nélkül másolom be és a hozzászólásban elhangzó nevet is megváltoztattam.
"Aladár is beleun előbb vagy utóbb. Egy kicsit jobban belegondolva: egészséges férfi, sérült lány?!"
Nem szeretném leírni azt, hogy kikről van szó. Viszont a szitu adott. Van egy kerekesszékes nő ( bizony nő, hisz a sérült lányok is egyszer felnőnek és ugyanolyan nők lesznek ,mint az egészségesek, csak szokás lekicsinyíteni a hátránnyal élőket) és egy egészséges férfi akik évek óta boldog párkapcsolatban élnek.
Most először én is írok az én kapcsolatomról, eddig még sehol sem tettem. Egy rádió riportunk volt már a párommal, ahol elmeséltük a megismerkedésünk történetét. Meg természetesen kaptunk "furcsa" kérdéseket is. Ötleteket is merítek az akkori válaszunkból, mert úgy érzem talán kicsit segít a bejegyzés megírásában.
Na akkor kezdjük a legelején.
Először is arra akarom rávilágítani az olyan olvasóimat akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint a fentebb említett kommentelő. Aki legyen Kriszta. ( Még mindig nem így hívják, de ha már Aladárra írtam a fentebbi akkor legyen ez egy Mézga családos bejegyzés. :D ) Valószínű sokan úgy gondolják, hogy biztos a sérült lány nyomul az egészséges fiúra, az megsajnálja és sajnálatból összejön vele, majd együtt is maradnak, mert nem akarja a fiú megbántani a lányt. Csak megsúgom ez nem a valóság.
A valóságban másképp van, legalábbis nálunk így volt....
Egy társkereső oldalon ismertük meg egymást. Én igazság szerint nem párt találni regisztráltam fel. Sőt többször töröltem magam, majd újra regisztráltam. Megismertem fontos embereket az életemben, vannak akik mai napig az életem részei, mint barátok, ismerősök. Persze randiztam az oldalról fiúkkal kár lenne ezt is letagadni. Kapcsolataim is voltak onnan, de ez már egy másik sztori lenne. Egyik éjszaka unatkoztam, mivel már akkor is kis éjszakai bagoly voltam. Nézelődtem, megnéztem az új tagokat. Láttam, hogy az újak közül senkinek sem volt 'lávolójuk" így egy pár pasit belávoltam... de nem azért, mert tetszettek csak gondoltam legyen egy kis pozitív élményük is így friss tagként. Majd lefeküdtem aludni. Másnap mikor beléptem az oldalra megnéztem az üzeneteim és fogtam a fejem, mert az egyik fiú a belávolók közül írt... Mivel nem sok infó volt fent róla, se egy normális kép, nekem elsőre nem is tetszett, sokáig gondolkoztam válaszoljak-e. Végül válaszoltam, mert nem akartam bunkó lenni. Azt tudni kell, hogy sose szégyelltem ott sem az állapotom, olyan képeim voltak fent amiken székben is ülök, a bemutatkozásomba is le volt írva, hisz nem akartam senkit hülyíteni. Körülbelül a harmadik levélnél lett szimpatikus a srác. Később kiderült, az első kettőnél nem ő írt, hanem egy lánybarátja aki titokban felregisztrálta az oldalra. Persze ezt kb a 10. levél után tudtam meg, de így legalább össze állt a kép. Nagyon sokat leveleztünk. Egy hónapon át nap, mint nap beszéltünk. Én nem tekintettem ezt olyan komolynak, én simán meséltem a randijaimról, mert én persze közben randiztam fiúkkal. Majd ott lett gyanús a dolog, amikor "próbált" lebeszélni az adott pasiról. Itt kezdem sejteni, hogy tetszek neki. A levelek egyre hosszabbak lettek átmentek flörtölésbe és azon kaptuk magunkat, hogy várjuk egymás sorait. Majd megbeszéltük, hogy egy vasárnapi napon találkozunk. Mivel messze laktunk egymástól ő Pest megyében, én Békés megyében ő jött volna ide hozzám, hisz nekem nem olyan könnyű az utazás. Viszont a sors közbe szólt, a hétvége előtti pénteken, jött a telefon, hogy hétfőn be kell feküdjek Budapestre a kórházba, mert Csütörtökön megtörténik a gerincműtétem. Így a tali elmaradt hisz készülődtem, lelkileg is a műtétre. Hétfőn szépen befeküdtem a kórházba, amikor délután írt, hogy elfoglaltam-e már a szobám, mert ő megy harmadik műszakba dolgozni. Én mondtam, hogy igen itt vagyok már a szobámban. Aztán egyszer csak egy fiatal lány beállított egy nagy plüss macival meg egy kis doboz málnával, mondván, hogy ezt egy fiatal ember küldi majd kiment a szobámból. Akkor már tudtam, hogy kiküldi, hisz egyetlen egy fiúnak meséltem erről a dologról és az a jelenlegi párom. :) Még a levelezésünk előtt feljött valahogy témának, és elejtettem egy olyan mondatot, hogy "Nekem az lesz az igazi aki ha megtudja, hogy a málna a kedvenc gyümölcsöm akkor az első randinkra málnával lep meg." :) (Akkor ugye még nem volt semmi olyanról szó, hogy mi valaha is találkozni fogunk.) Később ő is bekopogtatott, nem harmadik műszakba ment, hanem hozzám, előtte meg véradóba volt nekem vért adni, mert a műtétemhez szükséges volt. :) Soha nem gondoltam volna, hogy az első randim egy fiúval egy kórházi szobába lesz. Megtörtént az első csók is aznap. Majd az elkövetkezendő egy hónapba amit ott töltöttem, hetente 3-4x bejött hozzám, mellettem volt mind a szép pillanatokban, mint a nehéz időszakokban. Azóta eltelt több, mint 3 év... Legyőzte szerelmünk a távolságot, 2 éve már egymás mellett alszunk el. :)
Szóval a valóságban így van. A lány nem is gondolja, hogy esélye lehet egy egészséges fiúnál. Viszont a fiúnak olyan szép a lelke, hogy úgy szereti a lányt ahogy van. Szokták mondani a szerelem nem válogat.... és tényleg nem. ;)
A mi történetünk is példa arra, hogy nem a sérült nyomul az egészségesre, persze biztosan van olyan is, de egy kapcsolathoz két ember kell. Ugyanúgy, mint az egészségeseknél, te sem jössz össze olyannal aki nem tetszik hiába egészséges, hisz nem ez a fontos, hogy ne legyen beteg. Hanem az, hogy szeresd a testét, lelkét, hogy jól érezd magad vele. Egy magas érzelmi intelligenciával rendelkező férfinak/nőnek teljesen mindegy, hogy a partnere székben van vagy sem. Fogyatékkal él vagy sem.
Csak megsúgom, mi fogyatékkal élő ( utálom ezt a szót, de ha így van a köztudatban akkor így írom le...) emberek is pont ugyanolyanok vagyunk, mint TI egészségesek. Hisz szellemileg épek vagyunk, csak a testünk "selejt". :D Egy kérdés... na jó kettő: Tinédzser korotokba mire vágytatok? Felnőtt korotokba mire? Valószínűleg bulizást mondanátok, első szerelmet ilyesmit. Felnőtt korotokban karrier, család. Egy sérült is ugyanezekre vágyik. BOLDOGSÁGRA, mint mindenki más.
Ezért szúrt szemet ez a hozzászólás is. Beleun... Igen biztosan bele lehet unni, de nem feltétlen azért mert sérült az egyik fél. Akkor az egészséges emberek között mért van szakítás, elválás? Én úgy gondolom, hogy nem attól fog megromlani egy ilyen pár kapcsolata sem, mert segítségre szorul az egyik fél. Egyszerűen lehet elmúlik a szerelem jön a sok veszekedés, ugyanúgy, mint minden párkapcsolatban. Hisz ha teher lenne a segítségnyújtás akkor nem évek múlva jönne rá erre a másik hanem hónapokon belül.
Nekem is volt olyan hát kapcsolatnak mondtuk akkor, ma már nem mondanám annak, hogy a fiú apukája ellenezte ezt az egészet nagyon.
Volt egy ilyen mondata: "Mozgássérült járjon mozgássérülttel, egészséges egészségessel."
Akkoriban ez nagyon szíven ütött, és nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy talán igaza is van. Persze működhet az olyan kapcsolat is, főleg úgy, hogyha önállóan eltudják magukat látni. Na ez az ami nekem nem megy, az izomsorvadás miatt sok mindenben segítségre szorulok ez nem titok. Próbálkoztam ismerkedni olyan fiúkkal akik szintén kerekesszékesek, de aztán mindketten rájöttünk, hiába jövünk be egymásnak, nem működne pont a fenti okok miatt, hisz mind ketten segítségre szorulunk. Viszont utána jöttek olyan emberek az életemben akik igenis gyúrtak egy kicsit az önbizalmamon is elhittem, hogy szerethető vagyok, egy dögös kis csaj. Bevallom törtem össze szíveket, gondolom ez sokaknak most meglepő....és persze az enyémet is törték össze.
A jelenlegi kapcsolatomból is nem egyszer akartam kilépni. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért , mert mai napig úgy érzem jobbat érdemel, mint én. El akartam engedni... Akárhányszor feljött ez témának, nem engedte. Azt mondta, hagy döntse el ő kit szeret és ő neki én vagyok az igazi, senki más nem kell neki és számára ugyanolyan vagyok, mint bármelyik nő. :)
Sokszor rottyon vagyok amiért támadják a kapcsolatunkat akár a környezetünkben élők, akár vad idegenek. Viszont ő mindig azt mondja, hogy ne foglalkozzak ezzel úgyis rácáfolunk mindenre. Ma már elhiszem ezeket neki, és tudom, hogy kitartunk egymás mellett továbbra is. Mondhat bárki bármit. Talán most jutottam el arra a pontra, hogy nem érdekel.
Viszont ezeket muszáj volt leírjam, hogy sokan kicsit belássanak, hogy miképpen működik egy ilyen kapcsolat. Akik ellenzik ezt, hátha kicsit átgondolják és elfogadják ezt az egészet. Hisz mi nekünk is ugyanannyi jogunk van boldognak lenni, mint nektek! :) Beállhatunk gondolom apácának is, bár én még kerekesszékes apácát sem láttam. :D
És lenne még egy üzenetem az olyan szülőknek akik sérült gyermeket nevelnek. ( A kommentelő is egy ilyen szülő volt.) Hogy igenis a Ti gyermeketek se kevesebb és egyszer ők is felnőnek és szerelmesek lesznek. Ne tiltsátok őket az egészséges fiúktól/lányoktól sem. Örüljetek, hogy elfogadják őket úgy ahogy vannak. Hisz ti is ugyanúgy szeretitek a beteg gyermeketeket, mint az egészségeset is.. nem de? :) Lehet, hogy ti furcsáljátok, ezt az egészet, mert ti nem tudjátok elképzelni magatokat egy ilyen helyzetben. Viszont aki benne van ebben, ne nehezítsétek meg még jobban. Hisz mindenki megérdemli a boldogságot! :)
És ti nektek sorstársaim akik még szinglin élnek, soha ne adjátok fel. Fogadjátok el önmagatokat és jönni fog az akit neked szánt az ég. :)
Remélem nem lett nagyon kusza és sikerült rávilágítsak arra amire szerettem volna. :)
Szívesen várok véleményeket és kérdéseket is ezzel a témával kapcsolatban , amikre a következő bejegyzésben válaszolok! :)
Legyetek jók.
Lilla
