A kórházban töltött napok

Erőt veszek magamon és leírom, azt ami az elmúlt hónapokban történt velem.

A kezdetek.

2013.június. 21
Egy átlagos péntek délután volt, amikor anya hazaért a munkából. Bejön a szobámba láttam meglepődött arcát kérdem mi a baj? Majd közli, hogy most hívtak Pestről, hétfőn be kell feküdjek a kórházba, mert csütörtökön műtét. Néztem nagy szemekkel, szívverésem felgyorsult és csak annyit mondtam, hogy jövőhéten? Amire a válasz egy bólintás volt.
Egyszerre örültem a hírnek, de ugyanakkor egyszerre sújtott le. Én azt gondoltam, hogy előtte pár héttel szólnak, hogy lelkiekben is felkészüljek. Most hirtelen pörögni kezdtek az események. Kezem-lábam remegett a hírtől, de próbáltam lenyugtatni magam. Hisz már több, mint egy éve szerettem volna túl esni rajta, de én mindig júliusra koncentráltam, hogy akkor fognak operálni. A péntek délutánt Bogi barátnőmmel töltöttem. Utolsó találkozónk volt, mert ő egy hónapra Szicíliába ment, én meg készültem a Pesti kis kalandomra...
2013. június. 22
Bevásárlás, fodrász, pakolás. Röviden ez jellemezte a napomat, amikor már nyugodtabb voltam. Estefele meg Rita barátnőm jött át. Ráadásul ekkor volt nagy vihar, ami áramszünetet produkált és valami éjfél körül jött vissza. Úgyhogy gyertyafénynél beszélgettünk, ettünk, vacsoráztunk. Majd mikor Ritus erőt vett magán, hogy Ő csak hazaindul a sötétségben. Én miután elment gyertyafényes fürdőt vettem.  :) Később visszatért az áram, így világosban folytathattam a teendőimet.
A másnap legfőképpen készülődéssel telt, pakolás, hajfestés ilyesmik. ( innentől már csak a lényegesebb napokhoz írok dátumot, mert ezt még anno írtam meg, de így utólag nehéz vissza emlékezni minden egyes napra... hát igen ha a lustaság fájna... :D )

Hétfőn délután fele érkeztem meg a "lakosztályomba". Váratlanul ért, hisz a szoba abszolút nem egy kórházi szobára hasonlított. Volt benne minden, hűtő , tv, ventilátor, széf, zárható szekrény. Sőt még az ajtót is belehetett zárni ha elhagytad a szobát. Persze a kulcsot a nővérpultnál le kellett adni. Külön fürdőszoba vagyis ez közös volt a szomszéd szobával. A kórházi ágyon kívül semmi sem emlékeztetett arra, hogy kórházban vagyok. Kellett pár nap mire a Pesti zajt megszoktam hisz felénk nem jár villamos sem annyi autó, mint ott.  Mivel hirtelen jött ez az egész és gondoskodni kellett vérről a műtéthez. Így nem volt más megoldás, mint facebookon kértem segítséget. Nagyon sokan megosztották a kérésemet, és nagyon sokan segítettek is. Itt is nagyon szépen köszönöm azt a sok biztató levelet és legfőképp azt, hogy sokan még úgy is elmentek nekem vért adni, hogy félnek a tűtől. :) Mindenkinek nagyon hálás vagyok!

Ezt azért ide írtam és nem a végére, mert kapcsolódik a sztorihoz. Pár nap alatt lett híre ennek az egésznek.. :) Szóval már a kórházi dolgozók is már csak ennyit mondtak: " láttalak a neten, megosztottalak. " Az első nap már látogatóim is voltak, első személyes találkozás volt. Ezt most nem ebbe a bejegyzésbe részletezném. De ez a nap sok mindent megváltoztatott az unalmas kis életemben. :)))

Légzőtorna 

Másnap már mennem kellett légzőtornára, naponta háromszor fél órát. Mielőtt betanítottak elmondták, hogy műtét után mi vár rám az intenzíven. Mivel az intenzív osztályon volt ez a torna így mindennapos vendég lettem ott. Erre azért volt szükség, hogy erősödjön a tüdőm és jobban viseljem a műtétet,  valamint a műtét utáni napokat.
Legelőször úgy volt, hogy június 27.én lesz a műtétem. De előtte nap este közölték, hogy behoztak egy lányt akit ha nem operálnak meg azonnal le is bénulhat. Így az én műtétemet át tolták aztán hét szerdára. Azt mondta az orvosom, hogy nem is bánja, mert így legalább többet megyek fújni és jobban fog erősödni a tüdőm. Valamilyen szinten megkönnyebbülés volt, hogy nem lesz másnap műtét, de azért szerettem volna már túl lenni rajta és hát ez plusz egy hetet jelentett ami meghosszabbította a kórházban való tartózkodásom.
Később összebarátkoztunk ezzel a lánnyal aki miatt halasztódott a műtétem: Biankával és az anyukájával. Valamint a másik leányzóval Anettel és az anyukájával. Miattuk nem voltak unalmasak a napok. Sokszor jártunk át egymáshoz pletykálni ilyenkor garantált volt a nevetés. :) Amikor ők nem kelhettek fel én jártam át hozzájuk, később ők jöttek hozzám az intenzívre is, majd a szobámba.
Igazából az aztán hét szerdai műtét is elmaradt de ott csak másnapra tolták át, mivel szerdán nem lett volna szabad műtő. Így a nagy nap július 4.-e volt. Emlékszem szerda este még éjfélkor valaki nagyon zajongott a motorjával oda kint. A szomszéd szobában lévő lánnyal facebookon tárgyaltuk meg az eseményeket, hogy mi okozhatja vajon a zajt. Majd később sikeresen eltudtunk aludni. Emlékezéseim szerint reggel 6 körül keltem fel. Előtte nap az éjszakás nővérke már behozta azt a fertőtlenítőt amivel le kellett fürödjek. Meg a köpenyt is oda adta amit fel kellett venni. Így megkezdtem a reggeli tusolást. Az egyik műanyag pohárkába lévő cuccal kellett teljesen lezuhanyozni, a másikkal csak a hátamat. Majd fogat kellett mosni és a szájöblítővel a számat kellett öblögetni. Majd mikor ezzel végeztem felvettem azt a szexi, zöld, átlátszó rucit. Később jött is a nővér, hogy befáslizza a lábam, és adott egy tablettát amire azt mondta 7kor vegyem be. Azonban 7 óra előtt 10 perccel jött a beteghordó, hogy nem sokára jön és visz a műtőbe, így gyors bekaptam azt a tablettát és hát onnantól végem volt semmire sem emlékszem. Valószínű annyira elkábított vagy én nem tudom mi történhetett, pedig anyu szerint fent voltam még akkor is amikor betoltak.. Reggel negyed 8 kor toltak be és este 8 előtt 5 percel hoztak ki. A tervezett 10 órás műtét egy pár órával több lett. Sok vért vesztettem és nehezen akart elállni ezért is tartott ilyen sokáig.  Még a bordáimmal akartak valamit csinálni, de azt elhalasztották mondván vagy kibírom vagy nem, ha mégis akkor két hétig lélegeztető gépen leszek. Így nem mertek kockáztatni. Aznap én szerintem fel sem keltem, mert nem rémlik.
A másnapból is csak annyi, hogy intubálva voltam, nem vettek le egyből a lélegeztetőgépről ezért egy cső volt lenyomva a torkomon. Amitől beszélni sem tudtam. De amikor ki nyítottam a szemem ott volt mellettem anyukám meg a gyógytornász. Tornázgattak egy kicsit. Próbáltam volna elmagyarázni nekik, hogy segítsenek a kezeimnek meg a lábaimnak, mert teljesen elzsibbadtak. De hát nem értették úgyhogy feladtam az activityt. Később jött az altatóorvosom és megszabadított attól a csőtől. Emlékszem, hogy be is csuktam a szemem csak, hogy ne lássam mit csinálnak. Rosszabbra számítottam, de nem is volt olyan kellemetlen. És végre tudtam beszélni is. Innestől kezdődött meg a kemény munka, felköhögni a válladékot.. plusz a légzőtorna. Itt szigorúan betartották a napi hármat, én őszintén bevallom mikor le kellett járni, néha egyet elkummantottam, de csak azért mert nem akartam este 11kor is zavarni őket. Nem olyan sok mindenre emlékszem ezekből a napokból a morfium miatt sokat aludtam. Ha ébren voltam pedig rettenetes hányinger gyötört így folyamatosan kértem a hányás csillapító inekciót. Rossz drogos lennék, mert a morfiummal mindig harcolok. :D Mivel nehezen akart kitisztulni a tüdőm így a 3 nap helyett 6 napot töltöttem azon az osztályon, így is alkudoztam az altatóorvossal, hogy visszamehessek a saját szobámba. Az intenzív osztályon ültem fel elsőnek, azt hittem sose fogom megtudni tartani magam. A műtét is legyengített, plusz az új testhelyzet is. Rá egy-két napra már az ágyban megtudtam ülni a kedvenc pózomban, törökülésben. Akkor már tudtam, hogy lesz ez még jobb is. Na de a lényeg, hogy felkerültem de így is le kellett volna járjak fújni. Próbálkoztam egy két napig ezt be is tartani. De már abba elfáradtam, hogy a második emeletről lejussak az elsőre.  Mire a lift oda ért stb. Így megint alkudozni kényszerültem. :D Szerencsére megengedték, hogy nem kell tornára járjak, azzal a feltétellel, hogyha sokat ülök és azt a kicsi váladékot még megpróbálom felköhögni. Mindennap járt a kötözős néni, aki a hátamat átkötötte. A vágásomon alul egy helyen váladékozott valószínű ezért sem akarta hazaengedni plusz még jött egy olyan dolog amire senki nem számított. De erről most nem szeretnék írni, de mindennap azzal küzdöttem hátha jobb lesz.. mai napig még nem javult a helyzet. De hiszem, hogy hamarosan fog! :) Talán egy másik bejegyzésben elmesélem. Július 23.án saját felelősséggel hazajöttem. Itthon gyorsan gyógyultam. Szerencsére már az ülés és minden sokkal jobb, de még nem az igazi, de mindenhez idő kell. Na meg kezdem visszahízni az ott hagyott kilókát... hát igen csak anyu főztje meg a sok nasi. :D

Az első varrat szedés után

Műtét előtt és után 7 héttel

Műtét előtt is műtét után, itt már a "lakosztályomban" :)

Ez még műtét előtti kép belülről... :)

Most valami ilyesmi belülről... :)

A műtétre az Országos Gerincgyógyászati Központban került sor és az operációt dr Fazekas Béla végezte. Köszönöm neki is az újabb csodás munkáját. :)

A nyáron sokat lázasodtam be és nem tudtuk mitől. Voltak olyan napok amikor nagyon jól voltam, és volt amikor ki voltam nyúlva. Később rájöttünk, hogy valószínű a vesém miatt. ( Begyulladt, fájt, tele van kövekkel.) Hisz tudtuk már egy jó ideje, hogy a jobb nem működik és azt is, hogy elfog jönni ez a nap amikor végleg beadja a kulcsot. Így most egy újabb operáció előtt állok. Kiveszik Szegeden a jobb vesém. Napot nem szeretnék most közölni, de hamarosan... :) Több kárt okoz, hogy bennem van mintha nem lenne. És reméljük, hogy megoldja a fentebb említett problémát is. A pozitív energiákra most is igényt tartok. :) Na hát ennyi röviden és tömören az elmúlt hónapok történései.

Köszönöm mindenkinek aki ezalatt az idő alatt mellettem állt és támogatott valamint azoknak akik még a kórházba is bejöttek engem meglátogatni. Nélkülük már rég rég feladtam volna! :) Különösen köszönöm annak a 23.-ai látogatónak akivel azóta már egy párt alkotunk. Na de talán egyszer Love sztory-t is majd egy másik bejegyzésben elmesélem, de annak még nem jött el az ideje. ; )