Fotózás

Május 19.-én egy csodálatos napban lehetett részem. Talán minden nő álma az, hogy egyszer profi fotós készítsen róla csodás képeket. Szerencsére az én életemben eljött ez a nap. Négy sorstársammal együtt pózoltunk a kamera előtt. A képek is bebizonyítják a végén, hogy négy keréken is lehetünk szexik és nőiesek. Sőt talán, ha csak olyan képeket tennék fel, amin a kanapén pózolunk, senki se mondaná meg, hogy kicsit másabbak vagyunk. :)
Igazából ez egy kezdeményezés lenne a részünkről. Hisz külföldön teljesen elfogadottak a mozgássérült modellek, de hazánkban egyenlőre nem is tudunk ilyesmit felmutatni. Ezt kéne megváltoztatni. Szerintem simán reklámozhatna egy sminket egy mozgi nő. Hisz ahhoz nem kell mondjuk épp láb, hogy az arcunkkal hozzájáruljunk.
Na de térjünk vissza, ahhoz a bizonyos szombati naphoz. Én érkeztem a legmesszebbről így én indultam el a legkorábban a fotózásra. Féltem, hogy a két és fél óra alvásom a képeken is meg fog látszani, de szerintem ahhoz képest nem lettek rosszak.
 Nagyon barátságos környezet fogadott minket. El se hittem, hogy ott vagyok. Azt hittem álmodok, „túl szép, hogy igaz legyen” gondoltam.. de nem volt álom, ez volt a valóság. És ezt elsősorban Buday Gergőnek köszönhetjük hisz az egész az Ő ötlete volt, hogy ez az álmunk valóra váljon.
 Jó volt látni, hogy ugyanúgy belőlünk is a legjobbat akarták kihozni, mint az igaz modellekből. Csodálatos sminket kaptunk Szelecsényi Ritától.
 Teljesen alkalmazkodott mindenki hozzánk. Nem néztek le minket, azért mert másabbak vagyunk. Empatikus csapat fogadott minket. Azokban a pózokba fotóztak minket, amiket meg tudtunk csinálni. Imádtam Kadosa Zoltán kommentárjait, miközben fotózott. Még most is tisztán emlékszem mindegyikre. :)

Ha több mindent szeretnél megtudni a kezdeményezésről akkor itt megtalálsz minket: http://www.facebook.com/abilityfashion ( Sőt megismerheted a lányok történetét is)

És a videó a képekről amik rólam készültek:

A lányokkal a közös videó:

Érettségi és bankett

A múltkor elmeséltem mi történt velem áprilisban. Most a májusomról szeretnék beszámolni.

Május 5.-én négy év után elballagtam. Előtte nap a Hajdúböszörményi barátnőm érkezett meg hozzám. Örültem, hogy velem lehet, hisz Ő olyan nekem mint egy kis hugica. Segített nekem másnap a készülődésben és egy csodálatos hétvégét töltöttünk el együtt. Vasárnap még a hétfői magyar érettségire is együtt készülgettünk. Szombaton pedig azt hiszem méltón megünnepeltük a ballagásomat a fiúkkal együtt. :)

Május 7.-én elkezdődött az érettségis hét. Akkor azt hittem, hogy sosem telik el az a négy nap. Így utólag vissza gondolva nem is volt olyan para az egész. Írásbeli pipa. :)

Tudom, hogy azt mondtam, hogy csak a májusról írok, de ha már itt vagyok akkor a Júniust is megemlítem.

Június 18.-án elkezdődött a szóbeli érettségi. Én voltam az első. Igazából amikor megtudtam, hogy én leszek aki kezdi, beparáztam. Utálok első lenni. :D De jó volt hamar  túl lenni rajta.

Június 20.-án pedig átvehettük az érettségis bizonyítványunkat és elmondhattuk, hogy papír szerint érettek vagyunk. Este pedig a bankettünk volt. :)

Leánykérés?? :)

Igaz azt ígértem, hogy folytatom a mesélést, hogy mik történtek velem. De azért ne merüljünk el a múltban, most a jelen egyik pillanatát szeretném megosztani veletek. Fent vagyok egy társ kereső oldalon (nem, nem azért, mert ott keresek magamnak pasit, ismerkedni vagyok fent). Az alábbi levelet kaptam ma, amit szeretnék megosztani veletek. Engem megmosolyogtatott.  :)

Szia Lillus!
Mi is lehetne az első szavam...? Hűűűhaaa... Najó, ez a kilencedik lett, de sebaj
Teljesen véletlenül láttalak meg, és bizony leesett a szám - persze gyorsan visszaraktam, mert biztosan nem vonzódsz a - szó szerint - nyáladzó pasikhoz... ekkor pedig ugye végigolvastam a profilod (valójában többször is) és szomorúan jelentem be, a korábban sikeresen megmentett állam immáron porrá zúzódott
Az eszem megáll, hogy a legapróbb részletekig tökéletes orcád mellett ilyen belsőd - ha szabad így írni - fejlődött ki!
Nos, milyen is élvezni a másik szépségét, intelligenciáját illetve humorát? Most megtudhattam... és tudod mit?
Lehet meg fog lepni, amit írni fogok, de irigyellek téged! De még inkább a környezetedben élőket, amiért az a szerencse éri őket nap mint nap, hogy mellettük vagy, hogy rájuk mosolyogsz, hogy bearanyozod a szürke hétköznapjaikat a szépségeddel, hogy erőt öntesz mindenkibe.
Erőt sugárzol, amiért köszönet járna.
Kedvesség árad minden szavadból, amiért köszönet járna.
Nézz csak meg engem, 8 millió kilométerre vagyok tőled, és elér, megérint a bájod.
Azt kéred az olvasóidtól, ne éljenek sztereotípiákkal, de ez valójában illogikus kérés, hiszen ha meglátom az arcod, akaratlanul is az jut eszembe, hogy a tiédhez fogható szépséget én még ugyan nem láttam!!
Kell-e vajon éveket töltenem a megismeréseddel ahhoz, hogy rájöjjek mennyire vonzó nő vagy belsőleg IS? Vagy elég figyelmesen elolvasnom amit, és ahogyan írsz magadról, és máris nyilvánvalóan adja magát a RITKA felfedezés: itt egy csodálatos lány!
Ekkor nem beskatulyázlak, hanem elakad a lélegzetem
De azért remélem futja még pár sorra, mielőtt elkékülnék az oxigén-hiánytól
Azt kéred, hogy ne sajnáljanak, mert abból megkapod a napi adagod repetával együtt... elárulom, hogy lehet, hogy sajnállak, de ez az érzés eltörpül amellett, hogy mennyire sajnálom azt, hogy nem ismerlek téged... jajjajj de rossz nekem... úgyhogy tessék aztán rendesen megsajnálni ám engem!!!
Írd az égre, de úgy ám, hogy ott is maradjon, mert mire Gyulára érek megkérni a kezed, lehet elviszi a szél
Talán ezért is számít maga a pillanat, talán ezért is akartam megírni neked, mennyire lenyűgözöl - ugye ismered azt az érzést, amikor a bensőd bizsereg, amikor valakire figyelsz? Bennem ezt hozod létre, mert jólesik újra és újra elolvasni a soraid, annyira szuggesztívan írsz!!!

Most lehet előjött belőlem 100 évnyi íráskényszer, de ahogy olvaslak, hihetetlen erős késztetést érzek arra, hogy megírjam, mi és mennyire tetszik benned! Mert akármennyire is hízelegnek neked, egy kis kétség lehet, hogy mindig ott van benned, hogy mindezt csak a sajnálat avagy a "kötelező" kedvesség mondatja velük...
Természetesen nem célzok rá, és nem is ötlött fel bennem, hogy a környezeted eszerint viselkedne - csak annyit akarok kihozni mindebből, hogy a gyönyörű és bájos, humoros szexbombával nemcsak illik, DE KELL IS közölni, hogy mennyire "ott van"
És épp ez a baj.. hogy te ott vagy
Mármint Gyulán.. én meg itt sínylődöm a tudattal, hogy létezel, de szinte elérhetetlen vagy...
No persze nincs olyan, hogy "lehetetlen", és ha nem ordítana rólam, hogy szívesen megismernélek, akkor a kedvedért szívesen mellékelek egy mindössze 531 oldalas esszét arról, hogy "teccee ám, tecce ám de naon"
Amit most kihagyok, különben még meglincselsz, amiért a levelem átcsap folytatásos regénnyé
Szeretek írni, szeretek beszélni, és rólad van is mit mondani, de ezek közül nagyon unhatod már a legtöbb témát, hogy mennyire letaglózó a mosolyod; hogy mennyire ügyelsz a finom az alakod megtartására; hogy mindig mosolyogsz és sosem adod fel; hogy amikor azt hinném nem következik több poén, akkor meglepsz egy újabbal (még szerencse); hogy annyi energiát sugárzol, hogy a Napunk azt se tudja hová bújjon szégyenében a lemaradásával...
...és a lista folytatódna, de ahhoz közelebb kell engedned magadhoz! De csak egy picivel közelebb, nehogy rád vessem magam és törhetetlen bilinccsel összeláncoljalak magammal...
Tutira te járnál rosszabbul - én csak rád nézek és máris mennék a boltba bilincset venni

Azt hiszem sikerült elég jól kifejtenem, mennyire lenyűgözöl engem aaa őőő izé........ mindeneddel!!
Erős egyéniség vagy, ami igen ritka manapság, sugallod szüntelenül, hogy sose szabad feladni - igaz ez az én mostani kezdeményezésemre is!

Szóval ha épp nem vagy senkibe sem szerelmes, ajánlom magam
Annyit elárulok magamról, hogy van pár fóbiám... például félős vagyok... ugyanis félek a komolyságtól... nem is birok sokáig komoly maradni, mert félek, hogy rám ragad - márpedig az utolsó bötűig egyetértek veled: a humor lételem - az enyém legalábbis biztosan

Nade a sorok közt elvész a lényeg: hozzám jönnél feleségül?
Aztán csak őszintén válaszolni

A következő üzenete is ilyen "rövidre" sikeredett, de innen üzenem neki, hogy szintén sokat nevettem rajta. :) És hamarosan válaszolok rá! ;)

Egy kis nosztalgia

Nagyon régen írtam már új bejegyzést és számtalanszor bocsánatot kérek emiatt. Most úgy döntöttem nem fogok. Nekem is van életem és nem mindig van időm el is mesélni. Élni akarom ha már megadatott. Igaz nem mentség, lett volna időm írni, de nem tettem. Sajnos az egyik rossz tulajdonságaim közé tartozik a lustaság. De igérem kinövöm. ;)
Sok minden történt az elmúlt pár hónapban. Megpróbálom röviden elmesélni.

Először is amit meg kell említsek az április 12.-én történt. Egy csütörtöki estén egy jótékonysági est. Aminek én voltam a főszereplője. Miattam gyűlt össze annyi ember , akik segíteni akartak, hogy közelebb kerüljek az álmomhoz. Csodálatos este volt, elmesélni nem lehet. Ezt átkellett élni és aki ott volt az tudja is miről beszélek. Köszönöm az összes felépőnek, a sztárvendégeknek és a szervezőknek. Nem írok neveket, mert nem szeretnék ki hagyni senkit. Akikről szó van úgyis tudják. De egy személyt megemlítek a csodálatos osztályfőnökömet, Szilágyiné Nyemcsok Adriennt, aki négy évig jóban-rosszban mellettem állt és akinek az ötlete volt ez az egész. :) Egy beszélgetésünk alkalmával azt mondta, azért csinálja, mert szeretné mielőtt elmegyek az iskolából, hogy kapjak én is valamit. Kaptam! Többet , mint gondolná. :) Köszönöm mindenkinek aki eljött. Aznap csak későn tudtam elaludni , hisz a valóság szebb volt, mint egy álom. Bár meg is lett az eredménye, péntek reggel matek órára nem tudtam bemenni, hisz elaludtam. A lényeget majdnem kihagytam, aznap 711.100 ft gyűlt össze az őssejt kezelésemre. :) Egy kisfiú még az aprópénzét és bedobta a gömbe. Sokszor mondogatjuk, hogy nincsennek igazán segítőkész emberek, ez is bizonyítja, hogy igenis vannak! :) Thank you everybody! :)
(Volt erről egy rádió riport, de sajnos az oldalról már le lett szedve így nem tudom belinkelni és nem tudom átadni a hangulatot. :( )

Na de egy kicsit pörgessük vissza az időt. Április 3.-án volt a 18. szülinapom és április  5.-én a barátaim megleptek egy meglepi szülinappal. Furcsáltam is, hogy az nap el lettem itthonról úgymond "zavarva". De mikor hazajöttem egy csodálatos meglepetés várt. Mindenki ott volt akikre mindig számíthatok. Köszönöm ezt a csodálatos meglepetést nektek. :)



"Nincs szükséged 100 barátra, csak néhányra: azokra, akik mosolyt csalnak az arcodra, és mikor minden összedőlni látszik, rámutatnak arra mennyire erős is vagy valójában."

Mára ennyit. Holnap jövök új bejegyzéssel és folytatom a mesélést. :)

Amiről sosem beszéltem

Hétfőn felkerültem a napi jótett oldalra, ahol kuponokat lehet vásárolni 200ft-ért és a befolyt összeg az én számlámra jön támogatva ezzel is az őssejt kezelésemet. ( http://napijotett.hu/ajanlat/749/te-mit-ereznel-ha-egy-ossejt-kezeles-lenne-az-egyetlen-eselyed-amit-el-is-vallaltak-kinaban-de-nincs-meg-ra-a-penzed ) Gyűlt össze már egy kevés pénz és sok ember meg is osztotta. Észrevettem, hogy sokan írogatták , hogy drága kezelés és , hogy nem is használ.. Igen tisztában vagyok vele, hogy nem olcsó mulatság, de egyenlőre ez az egyetlen egy esélyem/lehetőségem. Vagy ha valaki tud jobb módszert nyugodtan szóljon.. én kipróbálom. Az őssejt kezelés javítana valamennyit az állapotomon és lelassítaná a folyamatot. Egy két évre biztosan nem romlana tovább az állapotom. Ami nagyon sokat jelentene, mert most is versenyt futok az idővel. És az alatt az idő alatt lehet feltalálnák a gyógymódot rá. Egy gyógyszerrel kísérleteznek és eddig jó eredménnyel, legalábbis amit hallottam róla. Hogy miért futok versenyt az idővel? Sosem meséltem még részletesen mik a következményei a betegségemnek. Nem csak annyi, hogy nem állok fel mert gyenge a lábam. Az SMA egy ritka öröklődő betegség, amit az SMN gén hibája okoz, és a gerincvelő mozgató idegsejtjeinek a fokozatos elvesztését eredményezi. Az idegsejtek pusztulása fokozatos izomgyengeséget, sorvadást okoz a kapcsolódó izmokban. A leggyakrabban és legelőször érintettek a nyak és a törzs tartását végző izmok, majd a láb és karok azon izmai, amelyek a mozgásért felelnek, végül a bordákhoz kötődő, légzést támogató izmok.
Nos röviden ez a betegségem lényege. Letudnám élni az életem őssejt kezelés nélkül is de úgy érzem szükségem van arra a pár évre ami megakadályozza az állapotom romlását. Nyár óta hajnalba mindig köhögök, ha elfáradok köhögök.. nem is köhögéshez hasonlítanám vagyis olyan fuldoklásos köhögéshez. Gondolom ti is nyeltetek már félre, vagy voltatok betegek áttudjátok érezni milyen amikor kb 1órán keresztül folyamatosan köhögsz és maximum akkor múlik el ha lepihensz. Valamikor még az ágyban is folytatódik. Igen jelentkeztek nálam ezek a tünetek, de próbálok nem sok figyelmet fordítani rá. Az a célom, hogy felálljak a székből és fel is fogok és tudom, hogy előbb utóbb a gyógymód is meglesz erre a betegségre. De én most küzdök magamért. Küzdök azért, hogy elérjem azt, hogy Pekingben elvégezzék rajtam a kezelést. Tudom, hogy drága. De én nem is kérek olyan emberektől pénzt akik nem szívből adják. Nem milliókat kérek, nem kérem azt, hogy valaki fizesse ki egyben ezt az összeget, rengeteg pénz.. De aki segíteni akar nem kell több tízezreket ( persze jól jön ) de 100ft ami a mai világban már nem sok.. nekem már annyival kevesebbet kellene gyűjtenem. Sosem voltam a kéregetős típus. Nem szerettem másoktól segítséget kérni. Életembe először és utoljára teszek ilyet. És bebizonyítom a támogatóimnak, hogy nem feleslegesen adakoztak. Végig kísérhetik az életem, mert miest beindul a folyamat mindenről beszámolok. :) Furcsán hangzik majd amit most írok, de még is hálás vagyok a betegségemnek. Emiatt lettem az aki vagyok. Egy mindig mosolygós lány aki ugyan négy keréken közlekedik mégse más mint a vele egy korúak. Talán annyiban, hogy érettebb a gondolkozásom, hamar rájöttem, hogy az élet nem egy tündér mese és hogy sokszor a dolgok nem úgy alakulnak ahogy eltervezzük. Sok jó barát vesz kerül, aki tényleg önmagamért szeretnek. Megtanultam értékelni az apró dolgokat és örülni nekik. Más panaszkodik, mert egész nap állnia kellett a munkahelyén vagy éppen tesi órája van. Valahogy én szívesebben panaszkodnék ezekért a dolgokért. Nektek is meg kéne becsülni ezeket és másképp állni a dolgokhoz.Na de erről majd a következő bejegyzésben részletesebben írok. :)

"A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok."

és soha ne hagyd abba a mosolygást... :)

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt pár napban. Szerencsére pozitív dolgok. Nagyon sok új ismeretségre tettem szert, talán új barátokra is leltem. Kibékültem és úgymond vissza kaptam egy nagyon jó barátomat január 22.-én. (Nem, nem kell kinevetni Csapó István, nem tudom ilyen pontosan a dátumot csak most vissza kerestem.) Nem is tudom miért említem ezt most meg itt, de talán ő az egyik olyan ember akire bármikor számíthatok és most is 100%-an támogat, hogy kijussak Pekingbe. Ennyit igazán megérdemel. ;)
Január 23.-án váratlanul kaptam egy levelet facebookon Gajdács Emese újságírótól, hogy olvasta a történetemet és szívesen írna róla. Telefonon konzultáltunk és már másnap eljött hozzám egy fotóssal és elkészült a riport. Izgultam előtte, mert sajnos az izgulós fajta vagyok és túlparázok mindig mindent. Aztán utólag rájövök, hogy felesleges volt. Most sem történt másképp de mikor megérkeztek és elkezdünk beszélgetni egyáltalán nem izgultam. Megfogadtam többé nem aggódok feleslegesen ilyen dolgokon. :) Már másnap megjelent a cikk a Békés Megyei Hírlapba. http://www.beol.hu/bekes/kozelet/ket-labra-valtana-a-negy-kereket-a-gyulai-tinilany-424305 Furcsa volt másnap az újságba lássam magam és vissza olvasni a cikket. Nem igazán szeretem vissza olvasni azokat a dolgokat amiket írok és mondok. (A blogbejegyzéseimet se szoktam.) Na ez a nap elég pörgősre sikeredett csak úgy zajlottak az események. Az iskolámba majdnem minden emeleten ki lett plakátolva az újságcikk. Meglepetésként ért , mikor barátnőm közölte, hogy olvasták és nem veszem észre, hogy milyen sok helyre kivagyok téve. Ha nem mondja lehet fel sem tűnik nekem. De nagyon jól esett. Aznap még a Polgármester Úrral is volt egy találkám. Délután meg csak csörgött a telefonom olyan sokan felkerestek, csakhogy minden jót kívánjanak, még Angliából is. Jól esett, nem tudom, hogy nekem lett volna bátorságom csak úgy felhívni egy idegent és elmondani a véleményemet. :) Póka György festőművész pedig felajánlotta egy festményét a jótékonysági estemre, ami majd április 12.-én lesz a Művelődési Házban. Sőt még a kicsinyített mását megkaptam ajándékba. Röviden ennyi történt, részletezhettem volna jobban is de ebben is benne van a lényeg. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az eddigi segítségét, a felajánlásokat, az adományokat. Nagyon jó látni, hogy vannak még emberek akik szívesen segítenek másokon. :) 

Na meg persze meg kell említenem Szemler Renáta barátnőmet. Ő is nagyon sok mindenben segített/segít nekem. Neki köszönhetően szombaton a Kossuth rádióba a Szombat délelőtt című műsorban benne leszek, de Ő is. Ha minden igaz 10:00-tól, de ezt addig még kiderítem. :) Köszönet a riportért Belényi Barbarának. :) Reni oldalát pedig itt tudjátok elérni és megismerni a történetét: http://www.facebook.com/Segits.hogy.kaphassak.majdonort  Most májdonort keres. Szomorúan hangzik, de meg kell haljon egy embernek ahhoz , hogy ő meggyógyulhasson. Sokan felajánlották volna májuk egy részét Reninek de sajnos az ő problémáját ezt nem oldja meg neki egy egész máj kell. Ezért is ösztönzök minden embert arra, hogy halálunk után ne sajnáljuk a szerveinket oda adni másoknak. Nekünk már úgyse lesz rá szükségünk, de más beteg emberben tovább is "élhetünk" és még segítettünk is neki a gyógyulásban. ;)

Mára ennyi és még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget!:)

Élvezd az életet, és ne komplikáld túl.
Szeress határok nélkül,
Nevess amikor csak kedved van
és soha ne hagyd abba a mosolygást.
Ne gondolkozz sokat, hanem csináld! (:

"itt vagyok én is akit mostanában valami Lilla-imádat fogott el "

Barátnőm "bátorítása": 
Lilla,valamit valamiért ! ; ))))))))))))))

de bírod,erős vagy,vannak kitűnő barátaid,akik nem fogják engedni h feladd és itt vagyok én is akit mostanában valami Lilla-imádat fogott el xDD örülök h megint ugyanolyan sokszor (jó,nem mindig,de általában sokszor :P) beszélünk mint régen és nemsokára két évesek leszünk és olyan mintha mindig itt lettél volna velem és remélem jó pár millió évig fog még tartani és nem érdekel ha egyetemen tanulunk majd,mert akkor is fogunk beszélgetni és majd a gyerekeinknek (akiket örökbe fogadunk) fogjuk majd mesélni a barátságunk történetét miközben kedves élettársunk kezét fogjuk (mivel nem megyünk férjhez vagy csak én nem xdd) :DD jhaj. *-*

ne sz*rj be :P tv-be is mész majd! ha kell megyek veled :) küldöm a csííííííííííít !:)

Bogi ♥ :)))))))

2012

Először is Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!:) Tavaly óta nem írtam bejegyzést, de mindig terveztem csak hát a lustaság nagy úr...:P Mivel mindenki leírja a saját blogjába milyen volt a 2011-es éve így én is röviden és tömören elmondom nekem milyen volt. Nem volt a legjobb. Igaz volt amikor nagyon nagyon boldog voltam és voltak szép pillanatok, de volt amikor kevésbé volt jó a hangulatom. Csalódtam emberekbe és én is okoztam másoknak csalódást. (ezekért ezer bocs.. nem volt szándékos). Engedtem el embereket akikkel úgy érzem már nincs közös jövőnk. Itt gondolok "szerelmekre", barátokra. De az igaz barátaim azok most is itt vannak mellettem és szerencsére gazdagodtam újakkal is. Voltak hullámvölgyeim de átvészeltem azokat és az év utolsó napját azokkal az emberekkel töltöttem akiket nagyon szeretek!:) ♥

Karácsonyra egy nagyon jó barátomtól egy csodálatos ajándékot kaptam. Készített nekem egy honlapot, hogy ezzel is segítse a Kínába való jutásomat és , hogy az őssejtet megkaphassam. Az elmúlt 2 napban felfordult az életem. Karcsi aki a honlapot készítette csinált facebookon egy lájkolós oldalt, ami nagyon gyorsan terjedt. Igazából én még nem is akartam mert a bankszámlaszámom még nincs meg, folyamatban van. Remélem 1-2 héten belül már meglesz. :) És sok ember már kérte. Annyira jól esik, hogy ennyien akarnak/tudnak nekem segíteni. Amint meg lesz a szám ki is írom!:) Jó volt látni, hogy velem volt tele az üzenőfal, mindenki megosztotta, hogy ennyit legalább tegyen értem. Ezúton szeretném még egyszer mindenkinek megköszönni!:) ♥ És ha sikerül kijutnom megcsinálom a lehetetlent!^^,

"Sok dolog van, ami lehetetlennek látszik, mindaddig, amíg valaki meg nem kísérli azt." /André Gide/