Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna..

Néha elgondolkozom azon, hogy miért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet?Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk változtatni? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? A válasz egyszerű. Önzőek és makacsok vagyunk és ettől az érzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Amikor már nem tudunk másra gondolni..Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi dolgok és a szerelem felett...Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél.De miért kell ezt megvárni? És ha sosem jön el a holnap?Csak sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy kimond: "Sajnálom","Szeretlek","Bocsáss meg","Várj!"... Sosem fogom megérteni, miért várjuk meg azt a pillanatot, amikor már KÉSŐ!